Akik érettségi vizsgával rendelkeznek és diplomát szeretnének, azoknak az ide vezető első lépcsőfok egy alapképzés – vagy egy osztatlan mesterképzés – elvégzése. A 6-8 féléves alapképzésben megszerezhető bachelor (tudományterülettől függően BA – Bachelor of Arts vagy BSc – Bachelor of Sciences) oklevél felsőfokú végzettséget és az adott szaknak megfelelő szakképzettséget nyújt.

Az alapképzés a munkaerőpiacon hasznosítható szakmai ismereteket ad, az elhelyezkedéshez jogszabályban meghatározottak szerinti munkakör betöltésére jogosít, és jelentősen megnöveli a munkavállalási lehetőségeket is. Alapképzésre az vehető fel, aki legalább középfokú végzettséget (érettségi) szerzett, valamint bizonyos szakokon megfelelt a felsőoktatási intézmény által felvételi eljárás keretében lefolytatott szakmai alkalmassági, illetőleg gyakorlati vizsgán.

A nyolcadik évfolyam sikeres elvégzéséről kiállított bizonyítvány – akár általános iskolában, akár gimnáziumban – alapfokú iskolai végzettséget tanúsít.

Az alapfokú művészetoktatási intézményben művészeti nevelés és oktatás folyik. Művészeti ágak: zeneművészet (korábban: zeneiskola), táncművészet, képző-, iparművészet, színművészet-bábművészet. Az alapfokú művészetoktatási intézménynek legalább hat és legfeljebb tizenkettő évfolyama van, melynek keretei között az oktatás előképző, alapfokú és továbbképző évfolyamokon folyik. A tanuló az utolsó alapfokú évfolyam befejezését követően művészeti alapvizsgát, az utolsó továbbképző évfolyam elvégzését követően pedig művészeti záróvizsgát tehet. Az alapfokú művészetoktatási intézményben a tankötelezettség nem teljesíthető. Az itt tanító pedagógus felsőfokú végzettséggel és szakképzettséggel rendelkezik.

Az általános iskola első évfolyamán kezdődik, és a nyolcadik évfolyam végéig tart (általános iskolában vagy gimnáziumban). Az alapfokú nevelés-oktatás szakasza négy részre tagolódik: az első évfolyamon kezdődő és a második évfolyam végéig tartó bevezető, a harmadik évfolyamon kezdődő és a negyedik évfolyam végéig tartó kezdő, az ötödik évfolyamon kezdődő és a hatodik évfolyam végéig tartó alapozó, a hetedik évfolyamon kezdődő és a nyolcadik évfolyam végéig tartó fejlesztő szakasz.

Az atipikus foglalkoztatáson a megszokott, többségében munkaszerződéssel megkötött és szociális jogokkal erősen védett munkavállalástól eltérő munkavégzést jelent. Az atipikus foglalkoztatási formák közé általában a következő, a legtöbb esetben jogilag is szabályozott típusokat sorolják: részmunkaidős avagy projekt-jellegű foglalkoztatás, munkakör-megosztás (job-rotation), rövidebb munkahét, távmunka, alkalmi vagy szezonális foglalkoztatás (alkalmi munkavállalói kiskönyvvel), önfoglalkoztatás, otthon végzett munka (távmunka), határozott idejű szerződéssel történő foglalkoztatás, munkaerő-kölcsönzés, állami támogatással létrejövő határozott idejű munkaviszonyok (pl. bértámogatás, közmunka, közhasznú munka), bedolgozói munka (közvetlen vezetői irányítás nélkül), tranzit foglalkoztatás (melynek célja a munkaerő-piaci szempontból hátrányos helyzetűek testi és lelki megerősítése a későbbi munkavállalásuk elősegítése érdekében).

A kétciklusú (bolognai rendszerű) felsőoktatási képzés alap- és mesterképzésből áll. Az alapfokozat az első felsőfokú végzettségi szint, amely feljogosít a mesterképzés megkezdésére. A munka világában hasznosítható szakmai ismereteket ad és a mesterképzéshez elengedhetetlen elméleti tudást biztosítja. Az alapképzésben alapfokozat (baccalaureus, bachelor) és felsőfokú szakképzettség szerezhető. A képzési idő 6-8 félév.

Iskolákban, egyetemeken, kiállításokon, művelődési és munkaügyi központokban tartott rendezvények, melyeknek célja, hogy az álláskereső közvetlenül kapcsolatba lépjen a különböző cégekkel, potenciális munkaadókkal és általuk az álláslehetőségekről tudomást szerezzen.

Egy vagy több alkalomból álló beszélgetés, mely során a munkáltató, vagy annak megbízottja felméri az adott munkakörre jelentkező pályázó ismereteit, tulajdonságait, munkája során hasznosítható képességeit. Több típusa is van (pl.: csoportos, panelinterjú). A sikeres állásinterjú után a munkáltató állást is felkínálhat.

Az a személy, aki a munkaviszony létesítéséhez szükséges feltételekkel rendelkezik, oktatási intézmény nappali tagozatán nem folytat tanulmányokat és öregségi nyugdíjra sem jogosult. Rehabilitációs járadékban nem részesül, alkalmi foglalkoztatásnak minősülő munkaviszony kivételével munkaviszonyban nem áll, és egyéb kereső tevékenységet sem folytat. Elhelyezkedése érdekében az állami foglalkoztatási szervvel együttműködik, és az állami foglalkoztatási szerv álláskeresőként nyilvántart.

Az Országos Képzési Jegyzékben (OKJ) szereplő szakképesítés.

Országos Képzési Jegyzék megtekintése

A szakképesítések szakmai és vizsgakövetelményében meghatározott bemeneti elméleti és gyakorlati tudáselemek összessége. Amennyiben a szakmai és vizsgakövetelmények meghatározzák ezeket, az előírt iskolai végzettség nélkül , de a bemeneti kompetenciák birtokában is megkezdhető a szakképesítés elsajátítása. Ezek a kompetenciák megszerezhetőek a szakképzést előkészítő évfolyamon is. A felsőfokú szakképesítések kivételével minden szakképesítésnél megadhatóak a bemeneti kompetenciák, azonban jelenleg a szakmai és vizsgakövetelményeknek csak kb. egy negyedénél határoztak meg ilyeneket.

Olyan önállóan végezhető, jellemzően nem a munkáltató telephelyén végzett munka, melyre a teljesítménykövetelmény munkanorma formájában, illetőleg más mennyiségi vagy minőségi mutatókkal meghatározható. A törvény szerint a munkaszerződésben meg kell határozni a munkavállaló által végzett tevékenységet, a munkavégzés helyét, a költségtérítés módját és mértékét.

A szakmai portfólió mindazon dokumentumok rendszerezett, mások számára bemutatható gyűjteménye, mely tartalmazza a személyes tulajdonságainkat, munkatapasztalatainkat, tanulmányainkat, informális és nonformális úton megszerzett tudásunkat, a munkavégzéshez szükséges kapcsolatrendszerünket bemutató produktumokat és ahhoz fűzött reflexióinkat.

A pályaorientációs szakember csoportos foglalkozás keretén belül a tanácskérők egy csoportját támogatja az életpályájukon történő továbblépésben, előre megtervezett, strukturált csoportfoglalkozások keretein belül. Ilyenkor a tagoknak nem csak az információhoz való hozzájutásra van lehetőségük, hanem annak megvitatására is.

Jelentése megkülönböztetés, megkülönböztető bánásmód, amely adott személy vagy csoport esélyegyenlőségére hat. Pozitív diszkrimináció, ha az esélyegyenlőségi hátrány csökkentését célozza meg a megkülönböztetés, negatív diszkrimináció, ha növeli az esélyegyenlőtlenséget. Módszerét tekintve beszélhetünk nyílt vagy közvetlen, illetve burkolt vagy közvetett diszkriminációról.

6 féléves posztgraduális képzés a mesterképzést követően, amelynek elvégzésével doktori címet (PhD, DLA) lehet kapni, és a név előtt használható a dr. előtag. Doktori képzésben legalább száznyolcvan kreditet kell szerezni.

A felsőfokú tanulmányok befejezését igazoló bizonyítvány.

A duális rendszer szerint a fiatalok szakképzése vállalatnál, illetve az ezt kiegészítő szakiskolákban történik. A vállalatok, üzemek elsősorban a képzés gyakorlati részét biztosítják, míg a szakmunkásképző iskolákban a szakmai alapképzés és a kvalifikált szakmai tevékenység ellátásához szükséges elméleti ismeretek elsajátítása a fő cél. A rendszer Németországban alakult ki, és számos országban elterjedt. A vállalkozások elsősorban a saját munkaerő-szükségletük fedezésére nyújtanak szakképzést, a tanuló elsődlegesen a vállalkozással van jogviszonyban. A szakképzés időtartamát, a kerettantervet és a vizsgakövetelményeket jogszabályok határozzák meg.

Az ECDL az Európai Unió által támogatott egységesített számítógép-használói bizonyítvány. Megszerzésével az alapvető felhasználói ismeretek (másképp fogalmazva az informatikai írástudás) meglétét igazolhatjuk. Az ECDL gyártófüggetlen, minőségbiztosított, decentralizált módon megszerezhető, az EU csaknem valamennyi kormánya elismeri. A bizonyítvány a vizsgaközpontokban letehető vizsgával, képzés nélkül is megszerezhető. A vizsga modul rendszerű.

Olyan pályaorientációs tanácsadás, amelynek célja, hogy segítséget nyújtson az egyén pályáján jelentkező választási, döntési helyzetek pályaváltási, pályakorrekciós feladatok, krízisek, adaptációs nehézségek megoldásában az életpálya alakulásának valamennyi szakaszában (Life Long Guidance, LLG).

Olyan tanácsadási/konzultációs alkalmak, amelyek keretein belül meghatározott célcsoport elérésére van lehetőség. Ennek keretein belül lehetőség van nagyobb tanácsadói csoport egyidejű informálására. Fontos azonban, hogy ezek az alkalmak információnyújtásra alkalmasak csupán, mélyebb kapcsolat kialakításához több alkalomra van szükség (pl. osztályfőnöki órák vagy üzemlátogatások keretein belül).

Az egész életen át tartó tanulás az egyéni és társadalmi fejlődés valamennyi formáját felöleli, függetlenül attól, hogy az milyen környezetben – formális módon iskolákban vagy szakképzési, felsőoktatási és felnőttoktatási intézményekben, vagy nem formális módon a családi otthonban, a munkában vagy más közösségekben – folyik. Ez a megközelítés a rendszer minden elemére kiterjed: figyelme életkortól függetlenül egyformán összpontosít a standard tudásra és minden olyan készségre, amelyre minden embernek szüksége van. Arra helyezi a hangsúlyt, hogy minden gyermeket már az élete kezdetén fel kell készíteni, és érdekeltté tenni a tanulásban, és arra irányítja az erőfeszítéseket, hogy minden olyan felnőtt – függetlenül attól, hogy van vagy nincs munkája – akinek átképzésre vagy a készségei megújítására van szüksége, erre lehetőséget kapjon.

Az életpálya építés akkor sikeres, ha a célkitűzés reális, illetve szükség esetén módosítható, ha a célok eléréséhez vezető utak illetve stratégiák alkalmasak a célok elérésére, ha a stratégiák megvalósításához a feltételrendszer megteremthető. A sikeres életpálya-építő személy az utakat ténylegesen végigjárja, azokat képes kontrollálni és szükség esetén a célokkal együtt módosítani. Az életpálya-építést támogató pályaorientációs modellnek fel kell készíteni a tanulókat arra, hogy a pályaválasztás nem egy életre szóló egyszeri, visszavonhatatlan esemény az egyén életében, hanem olyan folyamat, amelyben döntések sora várható, amelyben változtatásra, megújulásra való képességgel kell részt vennie.

Az énkép legátfogóbb definíciója szerint az egyén önészleléseit tartalmazza, azaz minden olyan vélekedését, meggyőződését, amelyet az egyén önmagára vonatkozóan igaznak gondol (Marsh és Shavelson, 1985; Nagy, 2000). Az énkép, más fogalomhasználattal az éntudat, teszi lehetővé számunkra, hogy önmagunk komponenseit értékeljük, és ezt figyelembe vegyük egyrészt az aktuális helyzet értékelése, másrészt pedig önmagunk fejlesztése érdekében (Nagy, 2000). Így tehát az énkép nemcsak arról tartalmaz információkat, hogy „mi vagyok én”, hanem hogy „mi az amit én tehetek”. Az énkép az önismeretből táplálkozik. Szubjektív énkép, amit az egyén magáról gondol, míg objektív énképnek nevezik, amit mások gondolnak róla.

Olyan tulajdonságunk, amely alapján kiválasztjuk a környezetünkből a számunkra jelentős dolgokat, tárgyakat, embereket. Vonzódás egy terület alaposabb megismerésére, a vele való rendszeres foglalkozásra. „Az érdeklődésen a személyiség érzelemmel telített tartalmi irányulását értjük, amely szubjektív értékkel látja el a tárgyat, amelyre irányul. Olyan fénycsóvának lehet tekinteni, amely a valóság kisebb-nagyobb részére, tárgyaira esik, és azokat megvilágítja, köztük és a személyiség között bizonyos kapcsolatot létesít. Ez lehet spontán keletkezett odafordulás, és lehet szándékosan irányított.” (Csirszka, 1966)

Olyan egyenlőség, amely lehetővé teszi az emberek számára, hogy más emberekkel azonos alapon bírjanak részvételi lehetőséggel és élhessenek esélyeikkel.

A pályaorientációs tanácsadás, illetve konzultáció középső szakasza. A fejlesztő szakaszban domináns az értékalapú megközelítés: azoknak a tevékenységeknek a kiemelését jelenti, amelyek segíthetnek a tanácskérő azon tulajdonságainak a megőrzésében vagy megerősödésében, amelyek céljainak elérését biztosíthatják.

Az élethosszig tartó tanulás szemléletében a felnőttkori tanulás azt jelenti, hogy a felnőtt foglalkoztatási esélyeinek növelése céljából folyamatosan tanul – nem szükségszerűen iskolapadban vagy oklevelet adó képzésben. Formái a formális, nem formális és az informális tanulás.

Érettségi utáni tanulási lehetőség, melynek célja a felsőfokú iskolai végzettséget és felsőfokú szakképzettséget tanúsító diploma megszerzése. A Bologna-folyamatnak köszönhetően az eredetileg főiskolai és egyetemi felsőoktatási képzés többciklusú rendszerré alakult át, melynek több kimeneti pontja van (alapképzés, mesterképzés, doktori képzés). Ehhez a rendszerhez kapcsolódik a felsőfokú szakképzés is, de ez nem ad felsőfokú iskolai végzettséget.

A “Foglalkozások Egységes Osztályozási Rendszere 2008” rövidítése. A foglalkozások hazai osztályozási rendszere. A foglalkozásokat alcsoportokba, az alcsoportokat csoportokba, a csoportokat főcsoportokba rendeli. A rendszer alapján minden foglalkozáshoz négyjegyű kód rendelhető, ez szolgál a foglalkozások hivatalos azonosítására (pl. munkaszerződéseknél, statisztikáknál).

A foglalkozás megélhetést nyújtó rendszeres tevékenység, munka. A munkakörök meghatározott csoportjai – hasonló szakképzettség, erőfeszítés, felelősség – alkotják a foglalkozásokat. Szakmája lehet valakinek rendszeres gyakorlás nélkül is (pl. frissen végzett szakember, más foglalkozást űző stb.), ennélfogva a szakma több, mint a foglalkozás.

Szöveges és multimédiás (pl. filmek) módon megjelenített, célra és célcsoportra szabott foglalkozást ismertető eszközök, melyekben elérhetők olyan információk, mint a foglalkozás végzéséhez szükséges követelmények, foglalkozás tevékenységei és eszközei, környezete, továbbá képzési, munkaerő-piaci információk.

A foglalkozási rehabilitáció célja a tartósan akadályozott emberek munkaerő-piaci integrációját elősegítő minimumfeltételek megteremtése, hogy az érintett emberek alkalmassá váljanak a minél teljesebb értékű foglalkoztatásra; érdekeltek legyenek a munkavállalásban, másfelől a munkáltatók befogadóvá váljanak a fogyatékos emberek iránt. Növekedjék a fogyatékossággal élő emberek között a foglalkoztatottak, mindenekelőtt az integráltan foglalkoztatottak száma és aránya.

A formális tanulás-tanítás alatt a tudás, a képességek és a viselkedés szándékolt és szisztematikus átadása (ahol a hangsúly a tudáson van), egy világos, meghatározott, megszerkesztett tér, idő és (tan)anyag formátumban, meghatározott korlátozásokkal tanár és tanuló számára, ahogyan az iskolázás technológiájában jellemző. A tankötelezettségre épülő közoktatás (alsó és középfokú iskolai képzés), valamint a nappali tagozatú felsőoktatás, azaz az iskolázás ún. első szakasza. Az egyéni életút, illetve tanulási pálya felől tekintve ez az első és egyben a leghosszabb intézményes tanulási szakasz.

A hiányszakma azt jelenti, hogy bizonyos szakképzettségű munkaerőből kevesebb van, mint amennyire a nemzetgazdaságban szükség volna. A hiányszakmák választását az állam különféle kedvezményekkel támogatja. Hivatalosan azokat a szakmákat tekintik hiányszakmának, amelyet a regionális fejlesztési és képzési bizottságok az adott régióra vonatkozóan a gazdaság által igényelt szakképesítésként jelölnek meg. A szakiskolai ösztöndíjra jogosító hiányszakmák régiónkénti listáját – amely legfeljebb 10 szakképesítést tartalmazhat – a Megyei Fejlesztési és Képzési Bizottságok évenként meghatározzák.

Az az eljárás (képességfejlesztés, eszközzel való ellátás), amelynek célja az elveszett képességek pótlása. A rehabilitáció a megmaradt képességek fejlesztésén alapul, a habilitáció más eszközökkel az eredeti funkció pótlását jelenti. Pl. a csökkentlátó látásmaradványának kihasználása, illetve a cochleáris implantátummal való hallástanítás rehabilitációs tevékenység, de a Braille írás elsajátíttatása, a jelbeszéd oktatása is habilitációs tevékenység.

Olyan foglalkozási tevékenység, amely megfelel az egyén személyes erkölcsi értékeinek, érzelmi szükségleteinek, gyakorta intellektuális forrásból táplálkozik. Ha az alábbi három kritérium teljesül, az egyén hivatását végzi: (1) örömöt okoz; (2) kihívást jelent; (3) más ember vagy emberek számára hasznos kell legyen, azaz szükség van rá, a többiek igénylik.

Gazdaságilag inaktív mindaz a munkaképes korú, vagyis 15 és 74 év közötti személy, aki nem tartozik a munkaerő-állományba. Legnagyobb csoportjuk a 74 évnél fiatalabb nyugdíjasoké. (Az ő „elkülönítésük” érdekében az inaktívak számát olykor csak a 15 és 64 év közöttiek körében mérik.) Ide tartoznak még többek között az úgynevezett passzív munkanélküliek is, akik bár a köznapi szóhasználat szerint munkanélküliek, nem regisztráltatják magukat a lakóhelyükhöz tartozó munkaügyi hivatalnál, vagyis nem vesznek igénybe állami segítséget az álláskereséshez.

Az informális tanulás-tanítás a viselkedés, tudás és képességek véletlenszerű átadása (hangsúly a viselkedésen) igen változatos és kulturálisan viszonylagos sablonokkal, melyek vonatkoznak az idő, a hely és a tananyag megszervezésére csakúgy, mint a személyes szerepekre és kapcsolatokra, melyek maguktól értetődőek a család, a háztartás és a közösség különböző alakzataiban. Rendkívül szerteágazó, és sokarcú jelenség, a tudatosság és szándékoltság dimenziói szerint legalább három nagy alkategóriára osztható (önképzés, spontán tanulás, szocializáció). A téma szempontjából két kiemelésre érdemes terület

  1. a munkahelyeken zajló, nem szervezett ismeretátadás, tudásmegosztás, tapasztalati tanulás,
  2. és az egyéni (vagy akár társas keretek között folyó) önálló tanulás, önképzés.

Olyan oktatás, amelyben a szociális helyzetükből, fejlettségükből, testi vagy értelmi fogyatékosságukból vagy egyéb okból sajátos nevelési igénnyel rendelkező gyermekek, tanulók a többi gyermekkel, tanulóval együtt, azonos óvodai csoportban, iskolai osztályban, osztálybontás esetén azonos csoportban vesznek részt a foglalkozáson, illetve tanulnak.

Valamely teljesítményre, tevékenységre való testi-lelki adottság, alkalmasság – egy feladat vagy egy munkakör elvégzésére való rátermettség, ügyesség. (Dr. Balacsi Gyula)

A képzettség fogalom valamely ismeretkörben, vagy szakterületen (szakmában) szerzett tudást, valamint az eredményes munkához szükséges személyiségjegyek (készségek, jártasságok, képességek) birtoklását jelenti. (dr. Poór Ferenc)

A cselekvés automatikussá vált formája, amely gyakorlati feladatok elvégzése közben tudatos ellenőrzés nélkül is jól működik.

Olyan – a munkafeltételekre vonatkozó – megállapodás, amelyet egyrészről a munkáltató, másrészről az érintett munkavállalók által támogatott szakszervezet (szakszervezetek) kötnek meg. A kollektív szerződés a munkaviszonyból származó jogokat, kötelezettségeket, ezek gyakorlásának és teljesítésének módját, az erre vonatkozó eljárás rendjét, valamint a szerződést kötő felek közötti kapcsolatrendszert szabályozza.

Cselekvőképes tudás. Azon ismeretek, készségek, képességek, magatartási, viselkedési jegyek összessége, amely által a személy képes lesz egy meghatározott feladat eredményes végzésére.

A konduktív nevelés, vagy konduktív pedagógia elnevezés Dr. Pető András nevéhez fűződik. Rávezetéses tanítást, nevelést jelent, ami arra utal, hogy a tanulás (célképzés és megoldás) aktívan történik a konduktor és a tanuló között. A konduktor feladata a cél tudatosítása és a cél eléréséhez vezető út megmutatása nevelésen, tanításon keresztül. A konduktív pedagógia az ember szemléletének, aktivitásának, küzdeni tudásának, tanulási képességének, életrendszerének kialakítási programja.

Az elsajátítandó ismeret átadását, megerősítését elősegítő, a képzésben részt vevő felnőtt(ek) és az oktató (tutor) közötti megbeszélés, mely elektronikus formában is megvalósulhat.

A közhasznú foglalkoztatás – mint foglalkoztatáspolitikai aktív eszköz – fő célja a munkanélküliek munkába állítása, aktivizálása, illetve reintegrálása az elsődleges munkaerőpiacra.

Az óvodai nevelés, az iskolai nevelés-oktatás, a kollégiumi nevelés-oktatás. Működtetése az állam feladata.

Szakmák feletti képességek csoportját jelöli, ezek minden szakmában egységesen, általánosan elvárt képességek. Meglétük szinte az összes foglalkozás sikeres elvégzéséhez, illetve a munkaerő-piacon történő elhelyezkedéshez szükséges. Ezek többek között a következőek lehetnek:

  • problémamegoldó képesség és kreativitás,
  • tanulási és gondolkodási képesség,
  • indoklási és értékelési képesség,
  • kooperációs és kommunikációs képesség,
  • felelősségvállalási képesség, önállóság és teljesítőképesség stb.

A megkezdett tanulás végleges abbahagyása. Oka lehet a tanulási motiváció hiánya, a csökkenő érdeklődés a tárgy iránt, az időhiány, a tanulással összefüggő pénzügyi kötelezettség, tanulási kudarc.

lásd Élethosszig tartó tanulás

lásd Egész életutat támogató pályaorientáció

lásd Egész életutat támogató pályaorientáció (Lifelong Guidance)

lásd Élethosszig tartó tanulás (Lifelong Learning)

Az a munkaviszony keretében foglalkoztatott munkavállaló, akinek munkaszerződés szerinti napi munkaideje a négy órát eléri, ha a) a munkaképesség-csökkenésének mértéke legalább a 40 százalékot eléri, vagy b) üzemi baleset (foglalkozási betegség) következtében munkaképesség-változás miatt baleseti járadékban vagy baleseti nyugdíjban részesül, és eredeti munkakörében munkáltatójánál rehabilitációs intézkedés nélkül teljes munkavégzésre tartósan alkalmatlanná vált, vagy c) a fogyatékosok jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény 23. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján látási fogyatékosnak minősül, vagy d) külön jogszabály szerint súlyos értelmi fogyatékosnak vagy e) siket vagy súlyosan nagyothalló, halláskárosodása audiológiai szakvélemény szerint a 60 decibel hallásküszöb értékét eléri vagy meghaladja, vagy f) a súlyos mozgáskorlátozottak közlekedési kedvezményeiről szóló külön jogszabály szerint súlyos mozgáskorlátozottnak minősül.

Aki testi vagy szellemi fogyatékos, vagy akinek az orvosi rehabilitációt követően munkavállalási és munkahely-megtartási esélyei testi vagy szellemi károsodása miatt csökkennek. A 177/2005. (IX. 2.) Kormány Rendelet határozza meg, hogy a munkaképesség-csökkenésre való tekintettel milyen esetekben illetik meg kedvezmények és támogatások a munkáltatót. (Lásd Megváltozott munkaképességű munkavállaló)

A pályaorientációs tanácsadás, illetve konzultáció indító szakasza, amelyben a tanácskérő megismeri azon jellemzőit, amelyek fontosak az életpályája szempontjából. A megismerés szakasza a tanácskérő önmagáról alkotott képének összetevőit strukturálja. Ennek megfogalmazásával kap a tanácsadó is egy ismeretet a tanácskérő önmegfogalmazásáról, illetve öndefiníciós szintjéről.

Az alapképzésre (bachelor, BA, BSc) épülő, azt kiegészítő, általában elsősorban elméleti jellegű képzés, amely során további ismeretek szerezhetők a választott szakirányból, amelyek a munkaerőpiacon és a doktori képzésben egyaránt hasznosíthatók. A képzési idő 2-4 félév. A mesterképzésben mesterfokozat (magister, master, MA, MSc) és szakképzettség szerezhető. A mesterfokozat a második felsőfokú végzettségi szint. A mesterfokozattal rendelkezők az oklevelük által tanúsított szakképzettség előtt az „okleveles” megjelölést használják.

Tanítási vagy tananyagegység, amely egy logikailag összetartozó ismeretanyagnak önállóan kezelhető, meghatározott személyi és tárgyi feltételekkel behatárolt, mérhető kimenetű, önállóan is tanítható része. A modul ismeretanyagának elsajátítását követően a képzésben részt vevő személy képes lesz az ismereteket, készségeket, képességeket, tulajdonságokat meghatározott szinten alkalmazni, illetve további tanulmányai során felhasználni.

A motiváció szó a latin eredetű movere igéből ered, melynek jelentése mozogni, mozgatni. A motiváció a pszichológiában gyűjtőfogalom, motívumokból épül fel és minden cselekvésre, viselkedésre késztető belső tényezőt magában foglal. A személyiség tevékenységének energetikai alapja, ez befolyásolja a teljesítményt és meghatározza a jövőbeli teljesítményre vonatkozó elvárásokat.

Önéletrajzhoz mellékelt fedőlevél, több célt is szolgál: (1) felkeltse az olvasó érdeklődését, és arra késztesse, hogy gondosan, figyelmesen olvassa végig önéletrajzot; (2) az önéletrajzot kiegészítve több információt (értékek, személyiségjegyek, legfőbb motiváció, személyes elvárások, célok, alkalmasság stb.) nyújtson a jelöltről.

A munka- és pályatanácsadás célra orientált, problémamegoldó tevékenység, amely személyes kontaktuson keresztül valósul meg a tanácskérő és tanácsadó között. A folyamat célja, hogy egy meghatározott kérdéskör tisztázódjék a tanácsadó segítségével úgy, hogy interperszonális kapcsolatban információáramlás történik. Az információátadás olyan minőségben, olyan interakciókon keresztül valósul meg, ahogyan ezt a tanácskérő igénye meghatározza. (Szilágyi Klára, 2000)

A munka- és pályatanácsadás során tehát megtörténik az egyén képességeinek, adottságainak és érdeklődésének feltárásán át ezek összeegyeztetése a tanácsot kérő vágyaival, elképzeléseivel és a mindenkor adott külső gazdasági jellemzőkkel. (Sipeki Irén: A pályaválasztási tanácsadók tevékenységének és történetének áttekintése)

Magyarországon a munka világához kapcsolódó jogszabályok alapdokumentuma.

A munkaerő-kölcsönzés egy új foglalkoztatási forma. Lényege, hogy a munkaerő-kölcsönző cég köt munkaszerződést a munkavállalóval és végzi a munkaadói adminisztratív teendőket, de a foglalkoztató cégnél történik a munkavégzés és az ehhez tartozó irányítást, ellenőrzést is a foglalkoztató végzi. Ez egy hárompólusú jogviszony, melyben a Munkavállaló a Kölcsönadóval (munkaerő-kölcsönző cég) munkajogviszonyt létesít, illetve a Kölcsönvevő és a Kölcsönadó között egy polgári jogi szerződés jön létre, amelyre a munkajog csak néhány alapvető előírást tartalmaz, de egyébként a polgári jog szabályai alkalmazandóak rá. A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) csökkenti a munkaerő-kölcsönzési szerződésre vonatkozó munkajogi szabályokat, így a legtöbb kérdésben a kölcsönbeadó és a kölcsönvevő maguk dönthetnek.

A munkaerő piaca, ahol az eladók (a munkavállalók) és a vevők (a munkaadók) között a munkaerő cseréje zajlik. A munkaerőpiac az egyes foglalkozási ágak szerint további részpiacokra bontható.

Az egyén munkaerőpiacra történő visszakerülésének foglalkoztatási, képzési támogatásokkal, munkaerő-piaci szolgáltatásokkal, programokkal történő elősegítése.

Az érték olyan tulajdonságunk, amely alapján a környezet tárgyai, helyzetei közül kiválasztjuk a magunk számára fontos dolgokat. (Szilágyi Klára)

A szociológia az érték fogalmát kulturális alapelvnek tekinti, melyet társadalmi normákkal, normarendszerrel kapcsol össze, és mindezeket szocializáció során sajátítja el az ember. (Andorka Rudolf)

A munkaérték a személy azon jellemzője, amely megmutatja pályaválasztási motívumainak és pályaválasztása során a munkához fűződő értékválasztásainak összességét. Az egyénre jellemző munkaérték a szakmai identitásalakulás fontos indikátora, hiszen a választott értékek a személyiség viszonylag állandó képződményei, meghatározzák az egyén törekvéseit, befolyásolják motivációit.

Azoknak a feladatoknak az összefoglaló megnevezése, amelyeket a munkavállaló munkaviszonya alapján ellátni köteles.

A munkamód olyan tulajdonságunk, amelyben megfogalmazzuk azt, hogy hogyan szeretünk egy-egy feladatot megoldani.

A munkamód egy olyan összetett egyéni pszichológiai tulajdonság, amely a munka sajátosságaiból fakadó, a munka tárgyi és személyi feltételeiből következő egyéni megoldások összességén alapszik. A munkamódot erősen meghatározza az egyén érzelmi viszonya a munka tárgyához, valamint a munkatevékenység gyakorlása során bekövetkező öröm és elégedettség érzése. A preferált egyéni munkamódot többek között az alábbi összetevők jelölik:

  • Tárgyias – személyközpontú;
  • Önálló – csoportos;
  • Strukturált – laza;
  • Rögzített idejű – kötetlen;
  • Irányító – végrehajtó;
  • Gyors – lassú / Pörgős – monoton;
  • Rendezett – rendezetlen.

A munkaviszony létrejöttét megalapozó okirat. A munkaszerződés a munkaviszony alanyai, a munkáltató és a munkavállaló (felek) között munkavégzésre irányuló, munkajogviszony létesítésére irányuló megállapodás, amely meghatározza a feleknek munkajogviszonyból származó jogait és kötelezettségeit. A munkaszerződés nem állhat jogszabállyal illetve kollektív szerződéssel ellentétben, kivéve, ha a munkavállalóra kedvezőbb feltételt állapít meg. Tartalmaznia kell a munkavállaló juttatásait, munkakörét, munkavégzésének helyét, a felek nevét, illetve megnevezését és a munkaviszony szempontjából lényeges adatait.

Olyan rendszerezett oktatás-tanulás, amely oktatási, képzési intézményeken kívül az egyén igényei és kezdeményezése alapján valósul meg, és amely közvetlenül nem kapcsolódik képesítés megszerzését tanúsító okirat megszerzéséhez. A fogalomnak nincs általánosan elfogadott meghatározása, egyesek minden iskolarendszeren kívüli képzést ebbe a kategóriába sorolnak.

Az állam által elismert szakképesítéseket az Országos Képzési Jegyzék (OKJ) tartalmazza, amit a szakképzésért és felnőttképzésért felelős miniszter évente ad ki a szakképesítésért felelős miniszter egyetértésével. Az OKJ-ben kell meghatározni a szakképesítés megszerzéséhez szükséges időtartamot, a szakképesítések körét és szakmacsoportját, a jegyzékbe kerülés évét, valamint azt, hogy a szakképesítés szakmai és vizsgakövetelményeinek meghatározásáért ki a felelős. Az OKJ-s szakképesítések lehetnek iskolarendszerű és iskolarendszeren kívüli képzések is.

Országos Képzési Jegyzék megtekintése

Az önismeret a szó köznapi értelmében az önmagunkról való tudást jelöli, azt, hogy ismerjük képességeinket, adottságainkat, vágyainkat, céljainkat, tudatában vagyunk személyiségünk pozitívumainak, de korlátainak, hiányosságainak is. (Tókos, 2005).

Az önismeret különböző szinteken valósulhat meg:

  • a felszínes szint az adottságokról és a képességekről való tudás szintje. Ez a saját tudásunkról, akaraterőnkről, érdeklődési körünkről, feszültség- és kudarctűrő képességünkről stb. szerzett ismereteinket jelenti;
  • egy mélyebb történeti szintet jelent, és a ránk korábban (például a kora gyermekkorban) ható élményekre vonatkozik. Mik voltak ezek, és hogyan befolyásolták az egyén jelenlegi törekvéseit, érzéseit, szándékait, viselkedését. Ez tulajdonképpen egyben a viselkedés és a szándékok összhangjára is vonatkozik. Arra, hogy vajon a cselekedeteink megfelelnek-e mélyebb vágyainknak, céljainknak?;
  • az önismeret társas szintje: hogyan tudunk megfelelni velünk szemben a különböző társas szerepeinkben támasztott elvárásoknak. Milyennek látnak mások, és ez mennyire egyezik a saját magunkról kialakított képpel? (K. Pálffy, 1989).

Az önmenedzselés azt jelenti, hogy saját magunkat tudatosan irányítjuk, céljainkat magunk határozzuk meg, életünket és szakmai tevékenységünket célorientáltan, rendszerezetten és ésszerűen tervezzük meg, bevált módszerekkel és eszközökkel oldjuk meg problémáinkat, az energiánkat, a rendelkezésre álló időnket, az eszközeinket hatékonyan és eredményesen osztjuk be és használjuk.

Olyan tevékenység, melyet egyénileg vagy csoportosan, rendszeresen vagy alkalmanként, belföldön vagy külföldön a közös jó érdekében személyes akaratból végeznek anyagi ellenszolgáltatás nélkül. Az önkéntes tevékenység közvetlen anyagi haszonnal nem jár annak végzője számára, továbbá az önkéntes nem helyettesíti a fizetett munkaerőt. A tevékenység megvalósulhat non-profit, civil szervezet, vagy állami intézmény-, ritkább esetben for-profit szervezet (cégek , vállalkozások) keretein belül. Előnye, hogy elősegíti a társadalmi beilleszkedést, hozzájárul a szegénység, a kirekesztődés csökkentéséhez és a teljes foglalkoztatottsághoz. Az önkéntesség segít környezetünk és közösségünk jobbá tételében. Pályakezdők esetén fontos hozadéka a munkának a szakmai tapasztalatszerzés.

Az egyén saját viselkedésének, cselekvéseinek, gondolatainak és érzelmeinek értelmezése, elemzése. Ennek eredményeképpen felszínre kerülhetnek pl. az énvédő mechanizmusok, a kognitív disszonancia vagy az első benyomás, személyészlelés. Ugyancsak megerősödhet az egyén hite a saját pályaalkalmasságában, elhivatottságában.

Az életpálya-döntés előtt álló egyén önállóan tájékozódik önismereti, pályaismereti és munkaerő-piaci témákban. Támogatott öntájékozódásnak tekinthető, ha pályaorientációs konzulens segítségével informálódik.

Pályának a társadalmilag elfogadott és az egyén létfenntartásához szükséges tevékenységet tekintjük. (Mérei 1942)

A foglalkozások adott csoportját jelenti, de használjuk az életút eseményeinek értelmezéseként is (ilyenkor beszélünk életpályáról).

Az adott foglalkozásról alkotott reális tájékozottság. A munkát végezni akaró embernek ismernie kell a pálya követelményeit, az arra alkalmassá válás feltételeit. A pályaismeret része a pályák rendszerezésének ismerete, azaz a FEOR’08-ban, az OKJ-ben és a felsőoktatási pályákon belüli eligazodás.

Az egyén és a pálya potenciális megfeleltetése.

A szakmai képzésre jelentkező egyéni képességeivel és személyiségével szemben támasztott feltételek, amelyek alkalmassá teszik a képzésben való részvételre, illetve amelyek birtokában képes a választott szakképesítéssel betölthető munkakör megfelelő ellátására. Az OKJ egyes szakképesítésekben való részvétel feltételeként előírja a pályaalkalmassági vizsgálatot.

Tényezői:

  • Egészségügyi alkalmasság
  • Jogi alkalmasság
  • Pszichológiai alkalmasság

A pszichológia tudományterületének azon ága, amely az egyén életpályája során, illetve a munka világában felmerülő lélektani jelenségekkel foglalkozik; magába foglalja a gyakorlati tanácsadói területet és a pályával kapcsolatos pszichológiai kutatások eredményeit is. Főbb elméletei: pályaalkalmassági, fejlődéselvet hangsúlyozó, döntésközpontú, pszichodinamikai és szociokulturális.

A munkanélküli-ellátások szempontjából az minősül pályakezdőnek, aki nem töltötte be 25. életévét (felsőfokú végzettség esetén a 30. életévét), iskolai tanulmányait befejezte vagy megszakította, és azt követően nem tudott elhelyezkedni, az állami foglalkoztatási szerv által nyilvántartott személy, aki vállalta az együttműködést.

Hagyományos értelemben az a folyamat, mely során az egyén saját igényeinek és képességeinek figyelembevételével, a lehető legszélesebb információk birtokában meg tudja határozni azt a pályát/foglalkozást/szakmát, melyet életútja egészén, vagy egy részén szívesen végezne. A modern szemléletmód szerint a pályaorientációs szolgáltatások célja nemcsak a konkrét iskolaválasztás, pályaválasztás támogatása, hanem a személyiség tartós beillesztése a munka világába.

Humán végzettségű, speciálisan képzett szakember, aki tájékoztatást nyújt a pályaválasztásban, pályamódosításban érintetteknek. Egyéni és csoportos tanácsadáson, csoportos fejlesztésen segíti tanácskérőit a számukra megfelelő pályaorientációs / karrierdöntések kialakításában. A személyes találkozásokon felül on-line felületen is nyújthat távtanácsadási szolgáltatást. Támogatja továbbá a pályaválasztás, -korrekció előtt álló egyént a pályaépítési terv kidolgozásában, a választott pálya jelenlegi és várható jellemzőinek jobb megismerésében, a saját képességei kibontakoztatásában, fejlesztésében. A pályaorientációs tanácsadó munkája révén segíti a gazdaság számára szükséges mennyiségű, és a munkáltatók igényeihez jobban igazodó szakképzett munkaerő biztosítását, a foglalkozási szegregáció csökkentését, a tanulási lehetőségekhez való jobb hozzáférést.

A pályaválasztás során fennálló lehetőségeket mérlegelve célunknak megfelelően kiválasztunk egy olyan foglalkozást, tevékenységet, amely során a társadalom és magunk számára értékkel bíró munkát végzünk majd. Befolyásoló tényezők lehetnek: a pályát választó egyéni érdeklődése, a környezet, család, barátok véleménye, a szakma presztízse, a leendő munkával járó kereseti lehetőség, szülők, barátok, iskola vagy pályaválasztási tanácsadó véleménye, fizikai, egészségi alkalmasság.

Az egyén személyes igényeinek megfelelő, életutat megalapozó pálya vagy munka kiválasztása a cél. Elsősorban fiatalok körében jellemző pályaorientációs konzultáció. A pályához, mint célhoz vezető út több alternatívája is kidolgozható – a távlati cél szem előtt tartásával a pálya egész íve felépül.

Rehabilitáció az a célzott tevékenység, ami hozzásegíti a veleszületett vagy szerzett betegségekben, vagy balesetek következtében tartósan károsodott embereket a családba, a társadalomba való beillesztésére, visszaillesztésére. Pályaorientációs vonatkozásában: az az újratanulási folyamat, amelynek során a megváltozott munkaképességű emberek alkalmassá válnak az önálló életvitelre.

Az adott munkakört napi 2-6 órában látja el a munkavállaló. A munkabér a munkaidőnek megfelelően, arányosan kevesebb.

A munkavégzésben nem érvényesülnek a hagyományos munkaviszony főbb jellemzői (a munkaidő hossza, eloszlása, a munka térbeli elhelyezkedése, a munka jogi keretei), és a felek igényeihez jobban igazodnak. A rugalmas foglalkoztatási formák a XX. század második felében kezdtek Európában elterjedni. Segítségükkel munkalehetőséghez juthat számos olyan munkavállaló is, aki a képzettségi szintje, vagy akár egyéb más ok, például egészségi állapota, élethelyzete miatt másként nem tudott volna elhelyezkedni. A munkavállalók szempontjából a munkavégzés rugalmassága, a munkaadók nézőpontjából a foglalkoztatás jogi formáinak rugalmassága jelenthet motivációt, a hagyományos 8 órás munkaidőben és fix, vállalati székhelyen, vagy telephelyen történő munkavégzéstől eltérő formák alkalmazása mellett.

Az oktatási jogszabályok megkülönböztetik a végzettség és a szakképzettség fogalmát. Végzettségnek számít az általános iskola elvégzése, az érettségi, illetve felsőfokú végzettséget ad egy felsőoktatási intézmény elvégzése. A végzettség azonban önmagában nem jelent semmifajta specializációt, azt a szakképzettség adja meg. Felsőfokú végzettséget csak felsőoktatási intézményben lehet szerezni, viszont fordítva ez nem igaz, nem ad felsőfokú végzettséget minden oklevél, amelyet felsőoktatási intézményben szereztek. Így például felsőfokú szakképzést felsőoktatási intézmények is folytathatnak, a képzés a felsőoktatás része, hatályos rá a felsőoktatási törvény, mégsem ad felsőfokú végzettséget. Ugyanígy a szakképzés is lehet középfokú, illetve felsőfokú, azonban nem a végzettségtől, hanem attól függően, hogy milyen szintű intézményben folyik, illetve, hogy igényel-e bemeneti követelményként középfokú végzettséget (érettségit). A szakirányú továbbképzés pedig egy már meglévő felsőfokú végzettségre és szakképzettségre épülhet.

A szakma fogalma bizonyos tevékenységi kör betöltéséhez szükséges ismeretek, készségek, képességek, tapasztalatok együttesét jelenti. A munka világában egy meghatározott feladatcsoport elvégzéséhez szükséges szaktudás.

Az az időszak, ameddig kötelező iskolába járni. Jelenleg általában a 6-18. életévig tart. A sajátos nevelési igényű tanuló tankötelezettsége meghosszabbítható legfeljebb annak a tanévnek a végéig, amelyben a 20. életévét betölti. A tankötelezettség általános iskolában, ötödik évfolyamtól kezdődően gimnáziumban, a kilencedik évfolyamtól kezdődően szakközépiskolában és szakiskolában is teljesíthető, iskolába járással vagy magántanulóként. Tizenhatodik életévének betöltése után kérelmére megszűnik annak a tankötelezettsége, aki érettségi vizsgát tett, vagy államilag elismert szakképesítést szerzett, illetve házasságkötés révén nagykorúvá vált, vagy gyermekének eltartásáról gondoskodik. A tankötelezettség kezdete későbbi lehet, ha a gyermek még nem érte el az iskolába járáshoz szükséges fejlettséget.

Ennek keretében kell a fogyatékosság szűrése, vizsgálata alapján javaslatot tenni a gyermek, tanuló különleges gondozás keretében történő ellátására, az ellátás módjára, formájára és helyére, az ellátáshoz kapcsolódó pedagógiai szakszolgálatra, vizsgálni a különleges gondozás ellátásához szükséges feltételek meglétét.

Távmunkavégzés a munkáltató telephelyétől elkülönült helyen rendszeresen folytatott olyan tevékenység, amelyet információtechnológiai vagy számítástechnikai eszközzel (együtt: számítástechnikai eszköz) végeznek és eredményét elektronikusan továbbítják.

A tanácsadás során a tanácskérő és a tanácsadó térben (pl. telefon), és egyes fajtáinál (pl. e-mail) időben is távol vannak egymástól. A távtanácsadás egy fajtája az on-line tanácsadás, amelynek jellemző eszközei az e-mail, chat, skype, fórum…

A hagyományosnak tekintett, a XIX. században kialakult munkaviszony alapvető jellemzői a határozatlan időre szóló alkalmazás – akit alkalmaztak, az akár munkásélete végéig is a cégnél dolgozhatott -, a meghatározott napi, heti munkaóra (“törvényes munkaidő”), a munkakörhöz kapcsolódó úgynevezett “besorolási bér” (ennek minimuma a kötelező legkisebb munkabér), valamint a munkavállalói többletjogok széles köre (jóléti és szociális juttatások).

Eredményesen befejezett iskolai, szakmai tanulmányok igazolt eredménye, a tanulmányok szintjét jelöli: alapfokú végzettség, középfokú végzettség, felsőfokú végzettség. A felsőoktatás egymásra épülő, felsőfokú végzettségi szintet biztosító képzési ciklusai az alapképzés, a mesterképzés, és a doktori képzés.

Bár az 1970-es évek második fele és 1990-es évek második fele között született emberek csoportjáról van szó, sokan mégis ezredfordulós generációnak nevezik őket. Számítógépek között nőttek fel, így a technika szakértői és egyben megszállottjai is, ennél fogva pedig gyakorlatiasak. Nevelésükre nagyban hatott, hogy a szüleik mindent biztosítottak számukra a megfelelő testi és lelki fejlődéshez, önállóságra és szabad véleménynyilvánításra nevelték őket. Munkahelyeiken nagy önbizalommal és szabadon élik az életüket, mondják el a véleményüket, és oldják meg a feladatokat.

A 2000-es években született fiatalok a Z generáció: ezek a mai kiskamaszok és kisgyerekek, az igazi digitális bennszülöttek, akik már akkor is tudják használni a technológiai eszközöket, amikor még beszélni is alig tudnak. A Z generáció tagjai idejük jelentős részét online töltik, a közösségi oldalakon chatelnek és barátkoznak. A gazdasági és társadalmi változásokra már gyerekkoruktól kezdve minden eddigi generációnál nagyobb befolyást gyakorolnak, a marketing-szakemberek az ő „lájkjaikra” vadásznak.